Kulisszatitkok és egy step by step útmutató a kert átalakításához.
Ez az idei szezon záró levele, amiben a saját nagy döntésemet szeretném megosztani veled, mielőtt a kert és a kertész is megpihen a fagyok beköszöntével. Azért, hogy lásd: soha nem késő változtatni!
A saját történetem arról, hogyan lett a gyepből évelő ágyás.
Az egész úgy kezdődött, hogy felvágtuk a gyepet és a helyére egy évelő ágyást ültettünk.
Sajnos, az ilyen horderejű döntések nem így születnek…
Bennem már évek óta érlelődött a dolog. Főleg, amikor a kertet díszítő virágokat napokon át ültettem cserépbe, hogy az állandó ápolásukkal járó egész nyári nyűgöt elhagyom… de aztán a következő szezon elején újra és újra elcsábultam és megint vettem egy halom egynyárit a kertészetben. Hiszen a kert lelke a virág.
Bizonyára Te is voltál már úgy, hogy megfogadtad: célirányosan mész vásárolni, csak azt veszed meg, amit ültetni terveztél, aztán megpillantasz még valamit (és még valamit…), amit ugyan nem tudod hova raksz, de képtelen vagy otthagyni. Aztán egész hétvégén ültetsz, ha már bevásároltál a növényekből.
cipeled a virágföldet,
lecseréled nagyobbra, szebbekre a kaspóidat (hiszen a kicsiben átforrósodik a föld és csak szenved benne a növény egész nyáron, vagy ha árnyékba teszed nem virágzik)
pakolod ide-oda a cserepeket, hogy hol tud látványosan érvényesülni, egészségesen fejlődni
Száz szónak is egy a vége: tudtam, hogy nem jó ez így, változtatni kell. Az elmúlt években egyre többet foglalkoztam különböző típusú ágyások kialakításával a hátsó kertrészen, de azok nincsenek frekventált helyen, nem kapcsolódnak közvetlenül az életterünkhöz.
A végső lökést Szomorú Miklós kertje adta, amikor augusztusban meglátogattam. Csak ámultam a virágzó évelő ágyások változatos színharmóniáján, és eldöntöttem, hogy én is szeretnék egy ehhez hasonlót.
Nem mondom, hogy a férjem lelkesedett az ötletemért, hogy a kapubejáró melletti, csónakkal díszített területet átépítsük. Hosszasan érvelt amellett, hogy az már egy beállt, kész kert, egy letisztult, szép zöld gyep, amit ostobaság lenne felforgatni.
Mivel rendes pasi, mégis beadta a derekát és felvágta a gyepet. Átalakította a szórófejes öntözést csepegtetős lehetőségre, én pedig a raktáros kollégával készítettem elő a területet, ahogy időnk engedte. Bontottunk, átültettünk, takarítottunk. Mindenképpen meg akartam mutatni Miklóssal együtt az alapokat, hogy neked is legyen kedved belevágni.
Ebben a videóban meg tudod nézni, honnan indultunk:
Az ültetés egy csodás őszi napon történt. Előtte és utána is kaptunk szerencsésen esőt, így mondhatom, hogy az égiek is velünk voltak. Az ágyás elkészülése utáni napokban 45 mm csapadék esett. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az eső pótolhatatlan kincs, amiből Magyarország fele idén se nagyon részesült. Nálunk, a homokon is alig esett.
Sajnos a trendek azt mutatják, hogy sem a mennyisége, sem az eloszlása nem fog javulni a következő években, ezért minden természetes csapadékot meg kell őrizni.
Ennek fontos eszköze a takarás, ami 3 konyhakerti növényágyásomban is bizonyított az elmúlt időszakban. Ezekben nem volt csepegtető, és pótlást is csak az aszályos forró nyári napokon kaptak kézi öntözéssel. Az új ágyásoknál már tudatosan törekedtünk rá, hogy minél kevesebbet kelljen kézzel pótolni.
A 10-13 cm-es mulcsréteggel takart terület alá csak biztonságból raktunk csepegtetőt, illetve azért, hogy az első évben ne kelljen a slaggal vacakolni.
A csepegtetőnél oda kell rá figyelni, hogy a kemény víztől eldugulnak a lyukak rajta, így egy idő után olyan lesz, mintha ott se lenne.
Az ültetés során bőségesen kapott szerves trágyát, és huminsavat a talaj is (és a növények köré is külön). Így a saját készítésű komposztunkkal és a mulcs takarással már meg kell hogy őrizze a vizet.
Következő években tavasszal, ha visszavágjuk a növényeket, hozzá lehet majd férni a talajhoz, hogy tápanyagot pótoljunk. Ennek az ágyásnak az is a különlegessége lesz, hogy a levágott növényi részek ott maradnak a talajon, mulcsként.
Valószínűleg egy ágdarálóra majd én is beruházok, mert mutatósabb, ha aprítékként kerül a talajra, mintha csak ledobjuk az elszáradt részeket.
Ahogy az első videóban többször is elmondtam, az én vízióm az volt, hogy a konyhaablakon kinézve egy folyamatosan virágzó, beporzó rovarokat csalogató virágoskeret lássak. A második részben már az eredmény is látható, igaz még nem teljes pompájában, hiszen azt majd jövőre látjuk meg.
A második részt pedig itt nézheted meg:
Remélem, hogy sikerült inspirálnom téged is arra, hogy bátran fogj bele a változtatásba!
Ültess árnyékot adó fát, legyen saját konyhakerted, magaságyásod vagy akár évelőágyásod. A tél arra való, hogy tervezz, gondold át és nézz utána annak, miként lehet megvalósítani a kertedben azt, amit szeretnél a következő 5-, 10-, vagy 20 évben elérni.
Én is így teszek most. A következő, kertápolás szempontjából csendes időszakot arra fordítom, hogy a jövő évet tervezzem. A fő célom, hogy minél több embert érjek el, és együtt haladjunk tovább a vegyszermentes és tudatos kertápolás útján.
A heti hírleveimet most felváltják a kósza bejelentkezések, ha jön egy izgalmas téma… februárban pedig újra találkozunk és belevágunk az új évbe!
Bátor döntéshozatalt kíván a kertfüvesítés csapata
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhetsz, amivel elfogadod az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat.
