Dísznövények

LEYLANDI CIPRUS BETEGSÉGE

MGÉ
2016.02.05 13:08
LEYLANDI CIPRUS BETEGSÉGE

Csak akkor hajlamos ez a szívós örökzöld a megbetegedésre, ha fiatal korától kezdve gyökérfejlődési gond merül fel a talaj miatt.

Miként is jelentkezik a probléma és hogyan kerülhetjük el? Néhány éve ültettünk 180 db Leylandit élőkerítésnek egy kertbe a szokásos módon és már három hónap elteltével kihívtak bennünket az ültetéshez, mert az örökzöldek felének a közepe megbarnult.

 A másik felének semmi baja nem volt, le voltak gyökeresedve és szépen fejlődtek. Megvizsgáltuk a csepegtetőrendszert, eseteleges hibaforrást keresve, de kellően nedves volt a talaj mindenhol. A hiba lehetőséget keresve a kert történetéről faggattam a kerttulajdonost, mivel más fogódzóm nem volt.

Egyöntetű állományt ültettünk egyszerre, egyforma technikával. Mégis a kert hátulsó felében siralmas állapotban voltak a dísznövények. 

Mivel homoktalajon ültettünk semmit nem észleltünk a talajminőségben, mindenhol egyforma homok volt. Azonban egy kiadós beszélgetés folytán kiderült, hogy két évvel azelőtt, a kert végéből feltúrták a talajt a házhoz rézsűnek és a megmaradt homok szolgálta volna a termőtalajt. Csakhogy ezt a feladatot a napvilágra került homoktalaj nem tudta és továbbra is csak halott talajként viselkedett, annak ellenére, hogy mi ültettünk.

A megoldásként az azonnali gyökerező serkentő beöntözést javasoltuk és egy lombpermezést. Egy hónap elteltével visszafordult a sárgulás-vörösöd és az óta egyöntetűen fejlődik a kritikus állapotban lévő állomány a többivel.

 Innentől kezdve az ültetésünket mindig túlbiztosítom, mert nem akarok ilyen esettel többet találkozni. Inkább kikannázzuk minden egyedre a gyökerező serkentőt is pluszba, az ültetéshez szükséges anyagokon kívül.

Hogy mi van és mi nincs a talajban, azt csak talajanalízis tudná bebizonyítani, de legtöbbször erre nincs idő. Ezért inkább jobb félni, mint megijedni alapon jobb  megelőzni az ehhez hasonló történéseket.

Molnár gábor Éva, a füvesasszony