Blog

A kerti tó növényei

MGÉ
MGÉ
2017.01.18 14:53
A kerti tó növényei

Egyetlen kerti tó sem lehet teljes megfelelő növényzet nélkül. Noha sziklákkal és kövekkel igazán hangulatos és tetszetős felületet építhetünk, növények nélkül mégis kopár marad az összhatás

Vízinövényekre és part-menti növényekre minden kerti tó esetében szükség van; elsősorban a tó mérete határozza meg, hogy milyen fajta növényeket telepíthetünk, illetve mennyit helyezhetünk el.

A természetben a vízinövények mindig abban a vízmélységben nőnek, amelyek számukra a legmegfelelőbb. A különféle növények különböző vízmélységet és vízborítást követelnek meg, illetve viselnek el. A mi feladatunk, hogy az efféle szükségleteiket szem előtt tartsuk.

Mivel a legnagyobb kerti tó területe is eltörpül egy természetes ökoszisztéma méreteihez viszonyítva, ezért figyelmet kell fordítanunk a növények számára megfelelő élettér kialakítására. Ezt úgy tehetjük meg, ha gondot fordítunk az ültetőlépcsők kialakításának. Rendszerint öt ültetési zónát különböztetünk meg, amiket A, B, C, D és E betűkkel szoktunk jelölni.

Az A ültetési zóna a közvetlen vízpartot foglalja magába; itt nincs állandó vízborítás. Az itt élő növények (egy kerti tó esetében) a csapadék vagy az öntözés által juthatnak nedvességhez.

 B zóna növényei az úgynevezett mocsárkerti növények, vagy ahogy a szakzsargonban használjuk, a tocsogós növények. Ennek a zónának a növényei segítenek a leghatékonyabban a természetes környezet modellezésében. Népszerű mocsárkerti növény az acsalapu, az ágas békabuzogány, az angol menta, az apró gyékény, a békaszittyó, a fekete sás vagy az iszapzsurló is.

C közepesen mély zónának minősül a maga 20-40 centiméterével. Ebben a mélységben olyan szem előtt lévő, gyönyörű növényeket nevelhetünk, mint amilyen az apró levelű átokhínár vagy a bokros süllőhínár.

D zóna növényei már 60 centiméternél mélyebb vizet igényelnek. Ezek már tényleges vízinövények, amelyek állandó vízborítást igényelnek. Némelyikük megél a kissé sekélyebb vízben is, de elsődleges életterük mégis a mély víz. Népszerűek közülük a pirosfonákú tóalma, a rotala, a sima tócsagaz, a tavirózsa, a vízitök és a tündérhínár.

 

Az E zóna növényei az úgynevezett úszónövények; a vízijácint, a kolokán, a moszatpáfrány, a kagylótutaj és természetesen a jól ismert békalencse. Az úszónövényekkel mindenesetre érdemes óvatosan bánni, hiszen a túlszaporításuk épp a tó varázsát öli meg. Szerencsére a ritkításuk egyszerű.

A növények ültetése és telepítése során érdemes szem előtt tartani, hogy a sekélyebb vízbe alacsonyabb növésű növényeket helyezzünk, így nem takarjuk el a rálátást a tó többi részére. Emellett érdemes odafigyelnünk, hogy kerüljük a túlültetést. Kisebb tavak esetében négyzetméterenként három, nagyobb tavak esetében négyzetméterenként kettő növényt szoktunk telepíteni az A, B és C zónába, valamint elhelyezhetünk a tóban néhány úszónövényt, egy-két hínárfélét és egy két tavirózsát vagy vízitököt.

A kialakítás és a növénytelepítés során ajánlott szakértői segítséget kérni, de természetesen hagyatkozhatunk a saját ízlésünkre és tudásunkra is. Az esetleges „melléfogások” szerencsére relatív egyszerűen orvosolhatók.