Kerttervezés

A KERT „ELLENTÉTE” – TÁJÉPÍTÉSZET

MGÉ
MGÉ
2016.07.13 19:24
A KERT „ELLENTÉTE” – TÁJÉPÍTÉSZET

Ahol megvetette lábát a civilizáció és a város, ott a természetes környezet visszaszorult.

Az arány fordított: minél fejlettebb egy város, annál „visszafejlettebb” az eredeti természet. A tájépítészet küldetése az, hogy a természetet és a civilizációt egyensúlyba hozza, és így valódi harmónia alakuljon ki. Ne kelljen lemondanunk a modern technológiáról, de ne a természet rovására építsük a civilizációt. Bolygónk akkor lesz boldog, ha az emberi civilizáció nem valami természetidegen rákként élősködik a természeten, hanem a civilizációt „beillesztjük” a természetbe.

Persze nem kell lerombolni a mesterséges dolgokat: a tájépítészet a táj adottságait felhasználva (és felerősítve) „építi” a tájat.

A helyreállított környezetben a növények hosszú gondoskodás nélkül is életképesek maradnak – épp úgy, ahogy a természetben is tennék. A növényzet belesimul a környezetbe, és itt kezd el a tájépítészet inkább tudomány lenni. Akkor nevezhető sikeresnek egy tájépítészeti projekt, ha az eredeti területnek és éghajlati adottságoknak megfelelő növényeket és környezeti elemeket telepítünk. Ehhez pontosan ismerni kell a terület ősnövényzetét, a hely legjobb növénytársulásait, az éghajlatot, a földet, a tájat.

A tájépítészetnél szó sem lehet az ember mindennapos beavatkozásáról (ami egy kert esetében megtehető). Nem tudunk gyakran öntözni, nem tudjuk a nagy területű növényállományt utólag gondozgatni. Emiatt nagy kihívás ez a munka, de ha jól végezzük (éghajlatnak megfelelő növények stb.), akkor az épített táj erős és egészséges marad. A természet sokkal erősebb mindnyájunknál.

A természet nagyon kevés helytől eltekintve már régen nem érintetlen, a tájépítész pedig megpróbálja célirányosan a civilizáció rombolásait elmaszkírozni és a természetet rehabilitálni, hogy minél több védett hely legyen az állatoknak, madaraknak és minél több zöld övezet, táj legyen ahhoz hasonló, mintha érintetlen lenne.

Dr. Dömötör Tamás úgy fogalmazta meg a tájépítészetet, mint a természet és ember közötti kapcsolat visszaállítását.

Molnár Gábor Éva, a füvesasszony