Meddig lehet mesterségesen fenntartani a talaj működésének rendszerét?

Végre Magyarországon is kiadásra került 2021-ben Gabe Brown tollából Porból élet (egy család útja a regeneratív mezőgazdálkodás felé) című könyve, amit nagy örömmel olvastam el.

A könyvben a talajbolygatás és intenzív műtrágya, vegyszerhasználat nélküli termelés kihívásokkal teli két évtizedét, azaz a saját tapasztalatait írja le a szerző.

Igaz, a könyv nem kifejezetten a kertészkedésről szól, sokkal inkább a talajról, ami tanulásra inspirálja az olvasót. Engem személy szerint totálisan felvillanyozott a téma, hiszen az elmúlt években magam is arra jöttem rá, hogy a kertápolás rákfenéje a talajban van.

Ha az nincs rendben, SEMMI nem működik úgy, ahogy a tankkönyven meg van írva. 

Mint tudod, én magam is mélyről érkeztem, egy paraszt család negyedikjeként. Apám 2022-ben lenne éppen 100 éves.

Ha lát engem odafentről, biztosan csóválja fejét amikor a számára ellenséges gyomokat (tarack, csillagpázsit) nagy szeretettel tápanyagazom és öntözőm az utcai fronton az aszfalt melletti részen, hiszen ezt nem szokás. 

Régen a józan paraszti ész befogadó képessége és a természeti adottságok befolyásolták az életminőséget. A tudomány fejlődésével viszont szinte minden régi tudás sutba lett dobva, mert az új lehetőség utat nyitott a könnyebb életre.

Most pedig fel kell találni a „spanyol viaszt’’ újból. Rengeteg ember dolgozik azon nap mint nap, hogy miként lehet visszacsinálni, ami elrontottunk (persze, ha nem kerülne folyton a fiók mélyére ez a tudás, akkor még haladnánk is ez ügyben).

A magam módján igyekszem tanulni, olvasni és kutatások eredményeit figyelni, hogy valamelyest követni tudjam a változást.

De nekem sincs könnyebb dolgom most, mint a könyv írójának, akit bolondnak néztek 25 évvel ezelőtt, amikor elhatározta, hogy valamit másképp kell csinálni.  Előítélet vette körül, amikor a talajélettel kezdett foglalkozni, mert meg akarta érteni, hogy miért nem teremnek a földjei. Nem volt más választása, mint hogy falta a könyveket és felkeresett más farmokat, akik hasonló őrültségeket csináltak, mit ő. 

Nagy fába vágta a fejszéjét és elkezdett HUMUSZRÉTEGET építeni a KIZSÁKMÁNYOLT FÖLDJÉBE szerves anyagokkal.

  Amit Te könnyebben megtehetsz a Humin Garden Plusz segítségével! 

Persze, tette ezt nagy lelkesen mindaddig míg nem esett pofára 4 évben egymás után (teljesen a csőd szélére kerülve). Lehet, hogy még most is pengeélen táncolna, fog csikorgatva próbálná fenntartani a régi rendszert, ha akkor nem dönt másként, nem vág bele egy teljesen új szemléletű gazdálkodásba… De köztudott, hogy amíg nem fáj igazán, addig nem merészkedünk a komfortzónánkon kívülre.

A gyepápolók körében sincs ez másképp. Menetrendszerűen szoktam megkapni minden évben a nagy fűtudoroktól, hogy az Amalgerol nem ér semmit, DCM tápanyagok nem valók semmire, az Esstence termékek miatt megy tönkre sok kert… és sorolhatnám.

Ugye nem kell mondanom, hogy ezek a megállapítások minden mérést, számszerűsíthető adatot nélkülöznek. Varázslatos képességekkel megáldva, labormérési adatok vagy reprezentatív kutatási eredmények kiértékelése nélkül állapítják meg a tutit, 1-1 személyes vagy hallomásból megismert tapasztalat alapján. Teszik ezt teljes meggyőződéssel, hiszen addig amíg döcögősen is, de mesterségesen fenn lehet egy rendszert tartani, addig nem akarnak még másképp gondolkodni sem, nemhogy cselekedni.

A könyv elolvasását csak akkor ajánlom Neked, ha érdekel, hogy miként mentette meg a farmot Gabe Brown a talajélet felélesztésével. Ha kíváncsi vagy rá hogyan épített fel egy stabil lábakon álló, fenntartható öko gazdaságot a talaj életre keltésével. Csupán azért hívtam rá fel a figyelmed, hogy igenis van élet a komfortzónán kívül. Sőt… igazából ott kezdődik, ha végre kilépsz a burokból és elkezdesz gondolkodni, problémákat megoldani, és nem aszerint élsz, hogy „ezt márpedig így szoktuk!”. 

A könyv helyett viszont mindenképp nézd meg, és küldd el az ismerőseidnek Kökény Attila 18 perces előadását a magyar TEDx Békéscsaba szervezésben, ami ugyanezt a problémakört járja körül, nagyon egyszerűen elmagyarázva hogyan teszi tönkre a művelés a talajokat.

Sajnos egy törékeny álomvilágban élünk, hiszen a polcok csordultig vannak a szebbnél szebb terményekkel, a szépen csomagolt élelmiszerekkel, miközben az élelmiszeripar már erősen küzd a talajpusztulás következményeivel:

• a romló termésátlagokkal,
• az egyre sokrétűbb betegségekkel és rovar kártevőkkel,
• az időjárási kitettséggel.

Ne ringasd magad ebben az álomvilágban: a talaj, amin állunk és termelünk az utolsó évtizedeit rúgja. Ha nem változtatunk az eddigi szokásokon a ránk és a gyermekeinkre is borzasztó nehéz időszakok várnak.

Nyugtalan vagyok, ennek a jóslatnak nem szabad bekövetkeznie. 

Ezért ragadom meg újra és újra a klaviatúrát, hogy Neked és a mintegy 10.000 másik hírlevél olvasómnak megírjam:

Tanulj, kísérletezz, védd a talajt!

Járj nyitott szemmel, és füllel, legyél úttörő, mert egy hamis biztonságérzetben élünk. És ez a kártyavár bármelyik pillanatban ránk omolhat.  

Tudom, hogy egyetlen kis cseppnek érzed magad ebben az óriási tengerben, de az a csepp az életet szolgálja. Ha vegyszermentesen, a természeti törvények szerint gondozod a saját kerted, és erre bíztatsz másokat is, ebből a jelentéktelen harmatcseppből életet adó vízfolyam duzzadhat.

Bízom benne, hogy Te is látod az igazságot, és velem tartasz, együtt leszünk cseppekből csermelyek, majd folyók és végül maga az óceán.

Egészséges talajt kíván minden kertbe
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony