Ismerkedj meg a Biocomb termékcsaláddal.
Amikor elkészül egy fa kerítés vagy korlát csodaszép színe van, látszik az erezete, élettel teli.
Ugyanígy a frissen rakott térkőnél is a szabályos mintázatokban és a rendezett ’’tercián’’ órákig el lehet gyönyörködni. Vagy mondhatom a kerti kutakat, kő kaspókat, a frissen festett ház falát. Amikor elkészül nagyon szép.
A közös bennük, hogy idővel megveti mindegyiken az élet a lábát, és elcsúfítja azokat.
A fa szép lassan mintha koszolódna, megjelennek rajta mohák, zuzmók, vagy akár algás részek a félárnyékos, árnyékos oldalon. Egyre ápolatlanabb hatást kelt.
A szép fugákból, ronda egyenetlen vonalak lesznek, a fa-, kő és falfelületek foltosodnak, „kivirágzanak”, befeketednek.
Ilyenkor nincs más hátra, mint elővenni a gyökérkefét és a magasnyomású mosót, és belevágni a kegyetlen szélmalomharcba.
Tapasztalataim szerint, ha egyszer megtapad az élet a kültéri felületeken, nagyon gyorsan visszatér, legyen bármilyen alapos is a tisztítás.
Pedig az ördög a részletekben rejlik: lehet csodaszép gyeped, ha a kerti szerszámos falán vállmagasságig kúszik az alga. Az összhatás inkább ápolatlan lesz… és valljuk, be egyre bosszúsabbak leszünk és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nekem is van egy ízléses kő-kutam a kertben, amit sajnos az öntözőrendszer rendszeresen eláztat. Eleinte még jól is állt neki a kismértékű elszineződés, patinás hatást keltett. Az évek alatt a patinás megjelenésből viszont egy teljesen elfeketedett, nyálkás felület lett, amihez nem szívesen néz az ember. Én is évente 3-4 alkalommal sikálom gyökérkefével, hogy ne csúfolkodjon a díszkert közepén… Vajon van rá más megoldás?