hogy a járókelők ingyen ehessenek gyümölcsöt" - olvasható a Sokszínű vidék cikkében.
Ez a kezdeményezés különlegesnek számít, hiszen kivitelezése sok országban lehetetlennek tűnő vállalkozásnak számít. Abban az esetben, ha a dán város vezetése sikerrel jár a terv megvalósításában, példaértékű lehet sok más európai város, illetve ország számára.
A magam részéről annak is örülnék, ha hazánk településeiben egyre inkább elterjedne, hogy a közterületeken minél több virággal, főleg vadvirággal borított területet alakítanak ki.
Erre ösztökél az immáron hagyományosnak mondható Virágos Magyarország környezetszépítő verseny, melynek győztesei nemzetközi versenyen mérkőzhetnek meg. Habár itt nem a vadvirágok megismerése, szélesebb körben történő elterjesztése a fő csapásvonal, de egy biztató jel arra, hogy szeretnénk tenni valamit a környezetünk szebbé és élhetőbbé tételéért.
A mai 30-as, 40-es éveiben járó korosztály úgy nőtt fel, hogy nem ismerik a vadvirágokat, így nem tudják gyermekeik számára átadni azt a tudást és természetszeretetet, amely ezeknek a növényeknek a megismertével együtt jár.
Emlékszem, amikor gyerek voltam, természetismeret órára herbáriumot, vagyis növénytárat kellett készíteni.
Vajon most is csinálnak ilyet még a kisiskolás korú gyerekek?
Tulajdonképpen működhetne is, hogy az ember a természettel harmóniában éljen. De vajon, akarja-e és főként hagyja-e a mai társadalom, hogy a mézelő virágokon bogarak döngicséljenek, és lepkék táncoljanak az utcán, amit egy-egy pillanatra elmerengve megcsodálhatunk ebben az egyre rohanóbb világban?
Vannak fennkölt, hangzatos projektek, amelyek állítólag a természet és a környezet megóvását szolgálják, de ezek sokszor csak szemfényvesztések.
Számomra például nevetséges az a próbálkozás, amit a párizsi állatkertben láttam. Az ottani koncepció szerint nem az állatok vannak ketrecben, hanem mi, az emberek. Miközben megcsodáljuk őket, a vadállatok eredeti életterükhöz hasonlatos helyen, „szabadon” vannak.
Álltam ott ebben a különlegesnek megálmodott komplexumban, és döbbenten kérdeztem a férjemtől, hogy a franciák tényleg elhiszik-e ezt az elgondolást.
Vajon hol veszett el maga az élet és a körülöttünk lévő világ szeretete a fejlődés során? Valamit tenni kell, hogy ne érezd kirekesztettnek magad a saját környezetedből, hanem harmóniában élhess benne és vele. Hitem szerint az első lépés ehhez a megismerés, a növények, a talajélet, és az állatok csodálatos együttműködésének megértése.
Ezért vagyok szószólója a természetes kertek kialakításának, és az ősgyepek telepítésének minden olyan területen, ahol magas pluszköltséggel lehet csak elérni a kívánt eredményt, a szép zöldövezetet.
Létezik kompromisszumos megoldás
Imádom a munkámat, az életemet jelenti a kertek megálmodása, de valami elbillent az utóbbi évtizedekben. Azt tapasztalom, hogy az embereknek irreális elvárásaik vannak.
Manapság elvárás egy háztól, hogy önfenntartó legyen, akkor a kerttől miért ne ezt várnád el?
Teljesen természetes és logikus elvárás lenne, és mégsem olyan növényeket, olyan gyepet telepítesz, ami kis idő és anyagi ráfordítással mindig hozza az elvárt minőséget. Helyette a lehetetlen álompázsitért robotolsz. Hidd el, nem fog több boldogságot adni, sőt…
Ennek a rossz gyakorlatnak az egyik oka lehet az is, hogy nincs tudatosság a kertépítőkben, a városgazdálkodókban, a tájépítészekben.
- Hol vannak a tudósok, professzorok, tanárok, akiknek több lépéssel előbbre kell látniuk, mint egy átlagembernek?
- Hol vannak a természetes víztározók a magánházaknál, amivel a száraz periódusban öntözni lehet a kertet?
- Hol vannak a vízgazdálkodás tudorai, akik megakadályoznák, hogy hazánk ne az elfolyó vizek országa maradjon? Kajner Péter humánökológus ebben a cikkében mutat rá, hogy mi is történik valójában:
Most kell felismerned, a gondosan megteremtett jólétben, hogy ez az állapot nemsokára a múlté lesz, és örökségül csak a kopár semmit adod oda a gyerekeidnek, unokáidnak, ha nem változtatsz.
És hidd el, nem kell nagy dolgokat tenned, vagy drága eszközöket, anyagokat vásárolnod.
Csak hagyd a természetet, hogy végezze a saját dolgát!
… és egy kicsit támogasd a fent említett vadvirág-telepítéssel, víztározók létrehozásával, hogy ez a csoda megmaradjon. A talaj öngyógyító mechanizmusa évmilliókon keresztül kifogástalanul működött, nem kellett hozzá sem műtrágya, sem egyéb vegyszer. Most is működik. Működne, ha hagynánk.
Mihamarabb vissza kell térni a természetes megoldásokhoz, mert hosszútávon csak ez vezet a fenntarthatósághoz. Vissza kell állítani a talajélet egészséges működését, egyensúlyát ahhoz, hogy a növényzet meg tudja védeni magát az esetleges fertőzésektől. Támogatni kell, hogy a tápanyagok körforgása újra természetessé váljon, ne kellejen sok pluszt bevinni az eredményért.
Segítségül ajánlom ehhez a DCM szerves trágyákat és az Esstence termékeket, melyek mind a természetes talajélet helyreállítását és ezzel a környezet regenerálódását szolgálják.
Nem neked kell a természetet működtetned, de ne is akadályozd azt műtrágyákkal, vegyszerekkel. Egészséges, szép gyeped ezek nélkül is lehet!
Egészséges, szép kertet kíván:
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
