Talán nem árulok el kulisszatitkot azzal, ha azt mondom, hogy én sem ismertem azt a szemléletet és világot, amit a talaj rejt magában a másképp gondolkodásom elején.
A természet rendjét csak most kezdi megismerni az ember. Azt a biológiai funkcionalitást, a tökéletes rendszert, amit földanyánk magától érthető módon üzemeltet sok ezer éve.
Az iskolapadban,a „szakember képzőben” nem azt tanítják,hogy mitől és hogyan is működik ez a bonyolult rendszer, hanem azt, miként tudjuk gyorsan valami látványos eredményorientált dologgá változtatni. Aztán majd továbblépünk, és ha valami már nem működik, egészen egyszerűen megemeljük a tétet, a dózist (még egyszer lefújjuk, ha nem segít, a végén már öntjük a kémiát).
Amikor 2013-ban elkezdtem a blogcikkek írását és publikálását, esetlenül ment a tapasztalataim átadása, mert nem sokat foglalkoztam addig ennek a módszertanával.
Kézenfekvő volt, hogy Edina lányomat kértem meg a szövegek átolvasására. Zenei műveltségű személye tökéletes tesztalany volt arra, hogy a leírtak érthetőek-e vagy sem egy nem szakmabeli számára.
A többedik cikk után elém állt, hogy a legjobb az lesz, ha elmegy a könyvtárba és hoz egy könyvet, amiből megérti mindazt, amiről írtam.
Azt mondta, hogy nem igazán tud eligazodni a webáruház kínálta tápanyagok között az írásaim alapján.
Először ezen nagyon elcsodálkoztam, utána meg nagyot nevettem és kijelentettem, hogy akkor hozzon nekem is egy könyvet, mert én is szívesen tanulnék még.
Noha nevetséges szituáció volt ez, mégis hatalmas igazságot rejt.
A tudomány akkora léptekkel halad előre, hogy azt még az egyetemi oktatás sem követi. Aki egy kicsit is ad a szakmai fejlődésére, az újabb kérdéseket tesz fel, és keresi a válaszokat ezekre a problémákra.
Jogos a kérdésed, hogy én kitől tanulok?
Azoktól, akiknek sok éves tapasztalata van arról már,hogy mi nem működik és mi az ami felé a figyelmet fordítani kell, de sürgősen.
Ők többek között:
Először csak hittem abban,hogy másképp kell cselekedni, mint ahogy eddig szokás volt végezni a kezeléseket, tápanyagozást (vegyszerekkel és műtrágyával).
Megindulni azon az úton, amit nem ismersz: nagy kihívás. Rájönni arra,ha nem sikerült valami hol van a buktató. Kitalálni, a rövid,de működő megoldásokat. Kutatni azokat a lehetőségeket, amelyek az ember javára válnak és nem károsak annak környezetére.
Így utólag visszatekintve, nagy bátorság kellett ahhoz,hogy szakítsak a hagyományos iskolával. Hogy kimerjem jelenteni azt, amit rendszerben még nem láttam eddig működni, hogy ez egy jó út a változás megteremtéséhez. Nem volt tapasztalatom a szerves trágyákkal, vajmi keveset tudtam a talajélet hihetetlenül bonyolult és kényes egyensúlyáról, annak helyreállításáról, de tudtam hogy ez a bolygó már évmilliók óta képes fenntartani az életet: műtrágyák és vegyszerek nélkül is!
Az apró sikerek annyira fellelkesítettek,hogy nem törődtem már a régi megoldásokkal, noha az új még nem volt felépítve… Az áttörést azok a bátor hozzám fordulók alapozták meg, akik vakon megbízva a tanácsaimban, kipróbálták a javasolt új módszereket.
…és egyre több kert menekült meg a gyep kipusztulásától. Egyre több fotó és hálás ügyfél igazolta, hogy jó döntést hoztam, amikor új utakra mertem lépni.
Természetesen van olyan kert is, amit nem sikerült megmenteni, mert már későn fordultak hozzám. Szeretném, de nem vagyok csodatevő.
A csoda akkor történik meg, ha megismerjük azokat a lehetőségeket, amik most a rendelkezésünkre állnak vegyszermentes, környezettudatos megoldásként:
Ha eddig eljutottál a cikk elolvasásával, akkor büszke lehetsz magadra:
Az első lépést megtetted, hogy változtatni tudj a jövőn! És te leszel az, akinek majd mesélik a barátai vagy a családja, hogy miként kell megmenteni a gyerekeiknek a földet, és te csak mosolyogva bólogatsz majd, hogy mindezt te már régen tudod!
Ha még nem olvastad ezt a tavalyi írásomat, akkor most ismét felhívom a figyelmedet rá. Meg fogsz lepődni a videóban látottaktól.
Egészséges, szép gyepet kíván:
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony