Van különbség? - kérdezheti kedves olvasóm.
Már leszoktam arról, hogy hanyatt dobjam magam, amikor meglátom a homoktalajokon való kontárkodást. Szakértőkké avanzsált öntözőrendszer szerelők, amikor a kötött talajon dolgozva megrendelés kapnak a homokos területekre, ugyanazon az elven dolgoznak továbbra is mintha a víz mindenütt vízként viselkedne.
Pedig a víz nem mindenütt egyformán terjed és mozog. A homoktalajok sajátságos tulajdonsága, hogy a vizet nagyon könnyen elengedi és az öntözött mennyiség majdnem egyenesen, függőlegesen lefelé terjed. Vagyis oldalirányú mozgása minimális.
Ebből a fizikai törvényszerűségből pedig az következik, hogy ha nincs megfelelő fedettséggel tervezve az öntözés, a nyári (csapadéknélküli évszakban) hónapokban öntözés mellett kiszárad a fű. Mert a fedettségnek szinte 100%-osnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy spórolni az öntözés anyagával nem szabad, mint a kötött talajon.
Ott sem érdemes, de hát ott ellehet bliccelni némileg az anyagi befektetést, mert a kötött talajon oldalirányba is mozog a víz és nem szembetűnő a hiányosság átlagos, normális időjárási viszonyok mellet.
Amikor az aszályos év beköszönt mindenhol, akkor állhatunk a kertben szétárt karokkal, hogy mi a hétnehézséget tegyünk, amikor van öntözőnk és mégsem működik hatékonyan.
Olcsó árajánlatnak többnyire ez szokott a vége lenni. Némileg lehet a problémát ilyenkor enyhíteni, de minden évben ki fog újulni, mint minden megoldatlan probléma.
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
