Leylandi ciprus (Cupressocyparis leylandii), sövényfenyő
Ha magas térhatároló örökzöld növényt keresünk sövénynek a kertünkbe, én Leylandi ciprus párti vagyok.
Ez a dísznövény távoli ország szívós gyermeke. Magába örökítve a fagy- és szárazságtűrést közkedvelt sövénynövényként terjedt el először Angliában, dinamikus növekedésének köszönhetően.
A mi száraz éghajlatunkat is kiválóan tűri, jobban, mint a nyugati tuja fajták. Kevésbé betegednek, nem bántja őket kórokozó, gyönyörű tömött sövényfalakat lehet belőlük nevelni pár év alatt. A mi hazánkban is nagyon közkedvelt dísznövény a kedvező tulajdonságai miatt. Az én kertemben is van három példány, a szomszédra átlátását igyekeztünk elhatárolni vele. Öt éve ültettem őket, úgy kellett őket egy rendes támasztókaróhoz kikötözni, mert a szél a földig hajlította őket. Gyenge 60-70 cm fácskák voltak. Minden földi jóval kedveskedtem az ültetéskor nekik, és a harmadik évben növekedésük már 2 métert is meghaladta.
Az első évben szigorúan minden héten öntözni kellett a Lejlandyt, mint minden örökzöldet, de az óta nagyobb gondoskodást nem kell rájuk fordítani. Sövénynek, élőkerítésnek 80-120 cm tőtávolságra ajánlom telepítésüket. Ha valaki kedveli a kékeszöld színét, mindenképpen ajánlom kertépítés során, hogy elébe élénk színű bokrokat telepítsenek, mert hosszú folyómétereket beültetve egyhangúvá teszi a kertet.
Ha sövényként van nevelve érdemes minden évben három alkalommal megnyírni, akkor lesz szép tömött a habitusa, a kertünk éke. Sövénynyírás után mindig érdemes lemosni vízzel az apró fennakadt levélmaradványoktól a megformázott sövényt, hogy ne csúfítsuk el száradásukkal, sárgulásukkal a megnyírt örökzöldet. Szerintem sokkal célszerűbb, mint seprűvel lerázogatni a fennakadt ágacskákat.
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
