Nagy öröm, amikor elkészül a kertépítés során a megálmodott gyepfelület.
De én biztos vagyok benne, hogy sokaknak eszébe sem jut, hogy ez el is pusztulhat egy tél alatt a gyepbetgség miatt. Vajon mi rossz történhet vele télen?
Megelégedetten dőlünk télen hátra a meleg szobában, hogy végre sikerült kemény munkával megoldanunk azt a feladatot, hogy smaragdzöld gyep díszítse a kertünket.
De tavaszig még sokat kell aludni a fűnek odakint a kertben, és sok viszontagságot kell túlélnie, mint például a hóemberépítést, szánkózást, hógolyózást (a gyerekek legnagyobb örömére).
Azonban én mindenkit lebeszélek arról, hogy a saját vetett füvében élvezze a tél örömeit.
Mégpedig azért, mert a letaposott hó rákeményedik a fűre és sokkal nehezebben olvad el, mint a nem letaposott részeken. Ezeken a letömörödött területeken kialakulhat a havas ’iglu’ hatás, ami a gyepbetegség valószínűségét nagymértékben életre hívja (hópenészes, gombás megbetegedés).
Ugyanez a helyzet a hóemberépítéssel is. A kifogástalan hóember mérete miatt bizony nagydarabot be kell járni a kertben ahhoz, hogy méltó műalkotás születhessen, amelynek nagyon kedvezőtlen hatásai akár már a tél végén megmutatkozhatnak. Ugyanis az összetömörítet hógolyók a maguk tökéletességével fognak kitartani az utolsó hóolvadási hullámig, vagyis addig a gyepen fognak állni minden lehetőséget megadva a gombának az életre keltéséhez.
A hóembernek nem a füves kertben van a helye, hanem a járdán, teraszon, a veteményesben, az utcán, vagyis bárhol csak nem a smaragdzöld gyepen.
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony