„Gyomkert”, hódít egy új őrület?!

Jogilag persze a Te neveden van a terület, de a természet törvényei szerint nem létezik olyan, hogy az enyém vagy a Tiéd. Csak olyan, hogy mindannyiunké.

A legapróbb kis talajban élő mikroorganizmustól, a hangyákon, méheken, növényeken és egyéb élőlényeken át egészen az emberig MINDANNYIUNKÉ a föld. 

Ez a felismerés szerencsére egyre több embernél következik be, hiszen ennek az egyik fontos lépcsőfoka az, amikor valaki áttér a vegyszermentes kertgondozásra, hogy végre ne ártson a többi élőlénynek.

Még a nyáron olvastam egy cikket, amelyben egy virágkiállítás meglepő győztes kompozícióját mutatták be: a gyomkertet.

Egy olyan „épített” virágoskertet, amelyben őshonos növények alkották a virágzó együttest. Parlagfű, mezei aszat, porcsin, búzavirág, bogáncs és még számos virágzó gyom.

A közös tulajdonságaik, hogy őshonosak, de száműzetve vannak az ápolt kertekből, és hogy a fő táplálékforrásaik a beporzó rovaroknak.

Merthogy kiváló nedvforrások a kánikulában is és nagyon jó mézelő növények. Szemben a túlnemesített dísznövényekkel és a rövidre nyírt fűvel.

A rovarok pedig értékes táplálékai a madaraknak, és így épülnek tovább a táplálékláncok. Ha hiányzik egyetlen elem is belőle, akkor a lánc elszakad, összeomlik. Nem véltelenül kampányolnak egyre többet a méhek megmentéséért, hogy egyre több kertben legyen „méhlegelő”.

Most arra kérlek, adj egy szép karácsonyi ajándékot a természetnek, és ha van egy kis felszabadítható területed, vagy néhány szabad kaspód, tervezz egy ilyen rovar mennyországot a saját kertedbe jövőre, ahol elszórsz néhány zacskónyi vadvirág magkeveréket.

Ezzel a gondolat magocskával kívánok békés, szeretetben megélt karácsonyt a családod, barátaid körében, bízva abban, hogy az elkövetkezendő esztendőkben is velem tartasz az úton!

Egészséges, a rovarok számára is kívánatos kertet kíván szeretettel:
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony