Az idei esőzések miatt szinte alig kellett öntözni ősszel.
Mivel az öntözőrendszereket már régóta nem használjuk, nem kell várni a víztelenítéssel a fagyok elérkeztéig, érdemes még jó időjárási viszonyok mellett elvégezni. Általában november megérkezte előtt érdemes a kutakról levenni a szivattyúkat, a kútszárakból amennyire csak lehetséges kinyomni a vizet, és egy takaróedénykét rárakni, ne eshessen bele még véletlenül sem semmi (mint például egy béka, aki ideális búvóhelynek tekintheti a csövet).
A szivattyúk alján van egy leeresztő csavar, amit ki kell hajtani, és azon keresztül maradéktalanul ki tudjuk a vizet engedni a szivattyúból megdöntött állapotban. Nem elégséges a szívó részén a kiöntést megpróbálni, mert nem lesz célravezető a dolog (maradni fog a szivattyúban víz). A szivattyút víztelen állapotában akár olyan helyen is tárolhatjuk, ahol télen fagy éri, mert már nem érheti kár.
Legtöbb helyen nincs automata vízleengedő rendszer beszerelve az automata öntözőrendszerek zónáira (de én ennek beépítését nem is tartom helyes eljárásnak), ezért az esetek többségében kompresszorral fúvatják ki a vizet a rendszerből. A mágnes szelep megnyitásával a zónákba egyesével juttatjuk be a levegőt, és így fújatjuk ki a szóró házakból, fúvókákból a vizet.
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
